Lepárlók illóolaja, természetes mentol, kámfor, menta, eukaliptusz, citrom, borsmenta, teafaolaj, borneol

• A kámfor illóolajat a következőből nyerik:Kámforfabotanikai eredetű, és valódi kámfornak, közönséges kámfornak, mézgakámfornak és formosa kámfornak is nevezik.

• A kámfor illóolajnak 4 fokozata van: fehér, barna, sárga és kék. Csak a fehér fajtát használják aromás és gyógyászati ​​célokra.

• Az aromaterápiában használt kámforolaj illatáról ismert, hogy enyhíti a pangásos légzőrendszert azáltal, hogy kitisztítja a tüdőt, és enyhíti a hörghurut és a tüdőgyulladás tüneteit. Emellett fokozza a vérkeringést, az immunitást, a lábadozást és a relaxációt.

• Helyileg alkalmazva a kámfor illóolaj hűsítő hatása enyhíti a gyulladást, a bőrpírt, a sebeket, a rovarcsípéseket, a viszketést, az irritációt, a kiütéseket, a pattanásokat, a rándulásokat és az izomfájdalmakat. Antibakteriális és gombaellenes tulajdonságainak köszönhetően a kámforolaj a fertőző vírusok elleni védelemben is ismert.

• Gyógyászatilag használva a kámforolaj serkenti és fokozza a vérkeringést, az emésztést, a kiválasztó anyagcserét és a váladéktermelést. Csökkenti a fizikai fájdalom, az idegesség, a szorongás, a görcsök és a görcsök intenzitását. Frissítő és pihentető illata a libidó stimulálásáról és fokozásáról is ismert.

A kámforolaj története

A kámfor illóolajat a következőből nyerik:Kámforfabotanikai eredetű, és valódi kámfor, közönséges kámfor, mézgakámfor és formosa kámfor néven is emlegetik. Japán és Tajvan erdeiben őshonos, japán kámforként és hon-shoként is ismert. Mielőtt a kámforfát az 1800-as évek végén Floridába behozták, Kínában már széles körben termesztették. Amikor előnyei és alkalmazásai népszerűvé váltak, termesztése végül több olyan országba is elterjedt, ahol trópusi éghajlat kedvez ezeknek a fáknak a növekedéséhez, többek között Egyiptomba, Dél-Afrikába, Indiába és Srí Lankára. A kámforolaj korai fajtáit ötven éves vagy idősebb kámforfák fájából és kérgéből vonták ki; azonban amikor a termelők végül tudatára ébredtek a fák kivágásának elkerülésével járó környezetvédelem előnyeinek, rájöttek arra is, hogy a levelek sokkal jobbak az olajok kinyerésére, mivel gyorsabban regenerálódnak.

A kínaiak és az indiaiak évszázadok óta használják a kámfor illóolajat vallási és gyógyászati ​​célokra egyaránt, mivel úgy hitték, hogy gőzei gyógyító hatással vannak a testre és az elmére. Kínában a kámforfa masszív és illatos fáját hajók és templomok építéséhez is felhasználták. Az ájurvédikus kezelésekben a megfázás tüneteinek, például köhögésnek, hányásnak és hasmenésnek a kezelésére szolgáló gyógyszerek összetevőjeként használták. Jótékony hatással volt mindenféle bőrbetegségre, például ekcémára, a puffadással kapcsolatos problémákra, például gyomorhurutra, valamint a stresszel kapcsolatos problémákra, például az alacsony libidóra. A történelem során a kámfort olyan gyógyászatban is használták, amelyről úgy hitték, hogy a beszédzavarok és a pszichológiai rendellenességek kezelésére szolgál. A 14. századi Európában és Perzsiában a kámfort fertőtlenítő összetevőként használták a pestisjárvány idején a füstölésnél, valamint a balzsamozási eljárások során.

A kámfor illóolajat a kámforfa ágaiból, gyökértönkjéből és a fájának aprításával nyerik ki, majd vákuumban finomítják. Ezután szűrőpréseléssel nyerik, amely folyamat során a kámforolaj 4 frakcióját – fehér, sárga, barna és kék – nyerik.

A fehér kámforolaj az egyetlen színváltozat, amelyet terápiás célokra lehet használni, mind aromás, mind gyógyászati ​​célokra. Ez azért van, mert a barna kámfor és a sárga kámfor egyaránt magas szafroltartalmú, amely összetevő mérgező hatású, ha olyan magas mennyiségben van jelen, mint amilyen ebben a két fajtában megtalálható. A kék kámfort is mérgezőnek tekintik.

A kámforolaj illatát tisztának, intenzívnek és áthatónak tartják, így ideális a rovarok, például a szúnyogok irtására, ezért hagyományosan molyirtó szerekben használják, hogy távol tartsák a kártevőket a textíliáktól.