Distillers Illóolaj Természetes Mentol Kámfor Menta Eukaliptusz Citrom Borsmenta Teafaolaj Borneol

• A kámfor illóolaj aCinnamomum camphorabotanikai, és valódi kámfornak, közönséges kámfornak, gumikámfornak és Formosa kámfornak is nevezik.

• A kámfor illóolajnak 4 fokozata van: fehér, barna, sárga és kék. Aromás és gyógyászati ​​célokra csak a White fajtát használják.

• Az aromaterápiában használt kámforolaj illata köztudottan enyhíti a torlódásos légzőrendszert a tüdő tisztításával és a hörghurut és tüdőgyulladás tüneteinek kezelésével. Emellett serkenti a keringést, az immunitást, a lábadozást és a relaxációt.

• Helyileg alkalmazva a kámfor illóolaj hűsítő hatása csillapítja a gyulladást, bőrpírt, sebeket, rovarcsípéseket, viszketést, irritációt, kiütéseket, pattanásokat, ficamokat és izomfájdalmakat. Baktérium- és gombaellenes tulajdonságaival a kámforolajról ismert, hogy segít megvédeni a fertőző vírusokat.

• A kámforolaj gyógyászati ​​felhasználásával serkenti és serkenti a keringést, az emésztést, az anyagcserét és a váladékozást. Csökkenti a fizikai fájdalom, idegesség, szorongás, görcsök és görcsök intenzitását. Frissítő és pihentető illata is ismert, hogy serkenti és fokozza a libidót.

A KÁMFOROLAJ TÖRTÉNETE

A kámfor illóolaj aCinnamomum camphorabotanikai, és valódi kámfornak, közönséges kámfornak, gumikámfornak és Formosa kámfornak is nevezik. Japán és tajvani erdőkben őshonos, japán kámfor és Hon-Sho is ismert. Mielőtt a kámforfát az 1800-as évek végén Floridába telepítették, Kínában már széles körben termesztik. Amikor előnyei és alkalmazásai egyre népszerűbbek lettek, termesztése végül több olyan trópusi éghajlatú országban is elterjedt, amelyek kedveznek e fák növekedésének, beleértve Egyiptomot, Dél-Afrikát, Indiát és Srí Lankát. A kámforolaj korai fajtáit az ötvenéves vagy annál idősebb kámforfák erdeiből és kéregéből vonták ki; amikor azonban a termelők végül felismerték a környezet megóvásának előnyeit a fák kivágásának elkerülésével, arra is rájöttek, hogy a levelek sokkal jobbak az olajok kinyerésére, mivel gyorsabban regenerálódnak.

A kámfor illóolajat évszázadok óta használták a kínaiak és az indiaiak vallási és gyógyászati ​​célokra egyaránt, mivel gőzeinek hitték, hogy gyógyító hatással vannak a lélekre és a testre. Kínában a kámforfa erős és illatos faanyagát hajók és templomok építésekor is használták. Amikor az ájurvédikus kezelésekben használták, a nátha tüneteinek, például köhögésnek, hányásnak és hasmenésnek a kezelésére szolgáló gyógyszer összetevője volt. Hasznos volt a bőrbetegségektől, például az ekcémától kezdve a puffadáshoz kapcsolódó problémákon, például a gyomorhurutig, a stresszel kapcsolatos problémákig, mint például az alacsony libidóig. Történelmileg a kámfort még az orvostudományban is használták, amelyről azt hitték, hogy beszédhibák és pszichológiai rendellenességek kezelésére szolgál. A 14. századi Európában és Perzsiában a kámfort fertőtlenítő összetevőként használták a pestis idején a füstölések során, valamint a balzsamozási eljárások során.

A kámfor illóolajat a kámforfa ágaiból, gyökércsonkjaiból és aprított fájából gőzzel desztillálják, majd vákuum-rektifikálják. Ezután szűrőpréselés történik, melynek során a kámforolaj 4 frakciója – fehér, sárga, barna és kék – keletkezik.

A fehér kámforolaj az egyetlen színminőség, amely terápiás célokra használható, mind aromás, mind gyógyászati ​​célokra. Ennek az az oka, hogy a barna kámfor és a sárga kámfor egyaránt magas szintű szafrolt tartalmaz, egy olyan összetevőt, amely mérgező hatású, ha olyan mennyiségben található meg, mint e két változatban. A kék kámfor is mérgezőnek számít.

A kámforolaj illata tisztának, intenzívnek és áthatónak tekinthető, így ideális a rovarok, például a szúnyogok eltávolítására, ezért hagyományosan a molygombáknál használják, hogy a kártevőket távol tartsák a szövetektől.