Perilla

Tudományos név(ek): Perilla frutescens (L.) Britt.
Gyakori név(ek): Aka-jiso (piros perilla), Ao-jiso (zöld perilla), Beefsteak növény, kínai bazsalikom, Dlggae, koreai perilla, Nga-Mon, Perilla, Perilla menta, Lila menta, Lila perilla, Shiso, Wild coleus, Zisu

Orvosilag felülvizsgáltDrugs.com. Utolsó frissítés: 2022. november 1.

Klinikai áttekintés

Használat

A perilla leveleit a kínai orvoslásban különféle állapotok kezelésére, az ázsiai konyhában köretként, valamint az ételmérgezés lehetséges ellenszereként használják. A levélkivonatok antioxidáns, allergiaellenes, gyulladáscsökkentő, antidepresszáns, gyomor-bélrendszeri és bőrgyógyászati ​​tulajdonságokat mutattak ki. A klinikai vizsgálati adatok azonban hiányoznak ahhoz, hogy a perilla bármilyen indikációra történő alkalmazását javasolni lehessen.

Adagolás

Klinikai vizsgálati adatok hiányoznak a specifikus adagolási ajánlások alátámasztására. Különböző készítményeket és adagolási rendeket vizsgáltak klinikai vizsgálatokban. A specifikus javallatokat lásd a „Felhasználás és farmakológia” részben.

Ellenjavallatok

Ellenjavallatokat nem azonosítottak.

Terhesség/szoptatás

Kerülje a használatát. Hiányoznak az információk a terhesség és szoptatás alatti biztonságosságról és hatékonyságról.

Interakciók

Egyik sem jól dokumentált.

Mellékhatások

A perillaolaj bőrgyulladást okozhat.

Toxikológia

Nincsenek adatok.

Tudományos család

• Lamiaceae (menta)

Növénytan

A perilla egy egynyári növény, amely Kelet-Ázsiában őshonos, és az Egyesült Államok délkeleti részén honosodott meg, különösen a félárnyékos, nedves erdőkben. A növény mélylila, szögletes szára és vöröseslila levelei vannak. A levelek tojásdadok, szőrösek és nyelűek, fodros vagy göndör szélekkel; néhány nagyon nagy piros levél egy szelet nyers marhahúsra emlékeztet, innen ered a „marhaszelet növény” elnevezés. Kis cső alakú virágok nyílnak hosszú szárakból, amelyek a levelek hónaljából indulnak ki július és október között. A növény erős illatú, amelyet néha mentolosnak is neveznek.Duke 2002,USDA 2022)

Történelem

A perilla leveleit és magjait széles körben fogyasztják Ázsiában. Japánban a perilla leveleket (más néven „szója”) nyers halételek díszítésére használják, ízesítőként és az esetleges ételmérgezés ellenszereként is. A magokat kipréselik, hogy étkezési olajat nyerjenek, amelyet kereskedelmi gyártási folyamatokban használnak lakkok, festékek és tinták előállításához. A szárított levelek számos alkalmazási területet találnak a kínai gyógynövényes gyógyászatban, beleértve a légzőszervi betegségek (pl. asztma, köhögés, megfázás) kezelését, görcsoldóként, izzadás kiváltására, hányinger csillapítására és napszúrás enyhítésére.

Kémia

A perilla levelei körülbelül 0,2%-ban finoman illatos illóolajat termelnek, amelynek összetétele széles skálán mozog, és szénhidrogéneket, alkoholokat, aldehideket, ketonokat és furánt tartalmaz. A magok körülbelül 40%-os olajtartalmúak, nagy arányban telítetlen zsírsavakat, főként alfa-linolénsavat tartalmaznak. A növény a mentafélék családjára jellemző pszeudotanninokat és antioxidánsokat is tartalmaz. Egy antocianin pigment, a perillanin-klorid felelős egyes fajták vöröses-lila színéért. Számos különböző kemotípust azonosítottak. A leggyakrabban termesztett kemotípusban a fő összetevő a perillaldehid, kisebb mennyiségű limonénnel, linaloollal, béta-kariofillénnel, mentollal, alfa-pinénnel, perillénnel és elemicinnel. A perilla-aldehid oximjáról (perillartin) azt írják, hogy 2000-szer édesebb a cukornál, és Japánban mesterséges édesítőszerként használják. Egyéb, kereskedelmi szempontból érdekes vegyületek közé tartozik a citrál, egy kellemesen citromillatú vegyület; a rozefurán, amelyet a parfümiparban használnak; ...és a gyógyszeripar számára értékes egyszerű fenilpropanoidok. A perillából rozmarin-, ferulin-, kávé- és tormentinsavat, valamint luteolint, apigenint és katechint is izoláltak, valamint a vérlemezke-aggregációban érdekes hosszú szénláncú polikozanolokat. A magas mirisztin-tartalom bizonyos kemotípusokat mérgezővé tesz; a más kemotípusokban található ketonok (pl. perilla-keton, izogomaketon) erős pneumotoxinok. A nagy teljesítményű folyadékkromatográfiát, a gáz- és a vékonyréteg-kromatográfiát mind alkalmazták a kémiai alkotóelemek azonosítására.